A legtöbb ember számára nehezen megérthető az a tény, amikor valaki a saját kezével vet véget az életének. Messziről szemlélve ez nehezen elfogadható, ennek oka, háttere, erkölcsi megítélése régóta foglalkoztatja az emberiséget. Összességében nézve komplex, multikauzális jelenség az öngyilkosság, ahol a végkifejletet egy hosszas folyamat előzi meg, ez azonban a külső szemlélő számára sokszor hozzáférhetetlen, csak utólag rekonstruálható. Mégis mik azok a tényezők, amelyek felhívhatják a figyelmünket arra, hogy a környezetünkben valakivel,  vagy saját magunkkal baj van?  Ha pedig tudjuk, hogy probléma van, hol kell közbelépni, esetleg professzionális segítséget kérni?

 Szomorú vasárnap

Hazai tájakon körülnézve sajnos a pálinka és kolbásztermelés/fogyasztás mellett az öngyilkossági statisztikákban is előkelő helyen szerepelünk.  Az 1980-as években a 100.000 főre eső öngyilkossági halálozási arány 44,9 volt, amellyel világszerte a dobogó első helyét szereztük meg. A 2000-es évek első felére szerencsére ez kb. a felére csökkent (26,6), azonban világviszonylatban még ez a szám is magasnak mondható. A magas magyarországi öngyilkossági halálozás okai pontosan ismeretlenek, a szociokulturális tényezőkön kívül jelentős szerepe lehet annak is, hogy hazánk szintén világelső a hangulatzavarok, depresszió vonatkozásában. A társadalmi, gazdasági különbségek egyértelműen nem is hozhatók összefüggésbe az öngyilkossággal, hiszen több fejlett gazdaságú országban (Dánia, Finnország, Ausztria) magasabb az öngyilkossági arány, mint mondjuk Szlovákiában, vagy Bulgáriában.

 Egy férfi sosem sír

A nemi különbségeket hangsúlyozó mondatok sok családban elhangzanak, akár kisfiúként, kislányként hallhatjuk ezeket. Az igazi férfi erős, kemény, nem sír, elviszi a hátán a világot is. E sokat hallott kijelentések mentén meglepőnek tűnhet, hogy a befejezett (halállal végződő) öngyilkosságot elkövetők 65-75%-a férfi. Érdemes elgondolkodni azon, milyen okai lehetnek ennek. Azt is fontos megjegyezni azonban, hogy a férfiak nagyobb arányban választanak durvább, drasztikusabb módszereket a nőknél. Ilyen a fegyver, akasztás, magasból leugrás. A nők körében gyakoribb a gyógyszerbevétel, amely szerencsére az előbb említetteknél ritkábban vezet halálhoz.

A nemi különbségeken kívül az öngyilkosságok nagyobb része történik tavasszal, a nap első felében, nőknél a menstruáció előtti időszakban.

Van, aki beszél róla, és van, aki csinálja.

Ha valaki azzal „fenyegetőzik”, hogy öngyilkos lesz, vagy már legalább tíz alkalommal megpróbálta és „nem jött össze” neki, akkor az illető nem is gondolja komolyan. Sokan vélekednek így, nagyon tévesen. Fontos tudnunk, hogy a befejezett öngyilkosságot elkövetők 16-32%-a kísérelt már meg véget vetni önkezével az életének, a környezetében élőkkel pedig a szándékot a befejezett öngyilkosságot elkövetők 20-50%-a közli valamilyen, leggyakrabban indirekt kommunikációs formában. Ez sokszor nem egyértelmű, és csak utólag összerakható, hogy egy ember leadta a jelzést. Ez a jelzés lehet csak néhány mondat a halálról, halálvágy megfogalmazása, de egy levél is akár. Ezt a jelenséget nevezzük „cry for help”-nek.  

Nagy vonalakban már szót ejtettünk róla, de tekintsük át vázlatosan, mik azok a tényezők, amik ha fennállnak, hajlamosíthatnak öngyilkosság elkövetésére: ezen belül elsődleges, másodlagos és harmadlagos tényezőket lehet megkülönböztetni.

Elsődleges faktorok

• Pszichológiai/pszichiátriai problémák: leggyakrabban az un. bipoláris zavarral küzdők (felpörgött un. mániás és depressziós időszakok váltják egymást) és az unipoláris/egyfázisú depressziós páciensek körében fordul elő öngyilkosság, de viszonylag gyakori az alkohol- és drogbetegek, illetve más  személyiségzavarral küzdő páciensek között is.
• Krízisállapot: Egy személy olyan helyzetbe kerül, amelyet az adott pillanatban rendelkezésére álló eszközeivel, megküzdési módszereivel nem tud megoldani.
• Korábbi öngyilkossági kísérlet
• Öngyilkosság a családtagok között
• Kommunikáció az öngyilkossági szándékról, halálvágyról

Másodlagos faktorok

• Gyermekkori traumák (válás, halál)
• Folyamatos egyedüllét, izolálódás
• Súlyos testi betegség
• Negatív életesemények
• Munkanélküliség, anyagi gondok

Harmadlagos faktorok

• Férfi nem
• Serdülő kor
• Évszak (tavasz) napszak (reggel), menstruáció előtti időszak

A környezet nyilvánvalóan az elsődleges és másodlagos rizikófaktorok felismerésében, a velük való megküzdésben tud lehetőségeihez mérten segíteni. Amennyiben a „cry for help” jelzést nem követi odafordulás, figyelem és segítség, a potenciális áldozat tovább sodródik egy súlyos, öngyilkosságot megelőző állapot felé, amelyet három fő komponens jellemez:

• A gondolkodás, magatartás súlyos beszűkülése. Ilyenkor az adott személy érzelmileg kevesebb dolgot képes kifejezni a környezete felé, kevesebbet kommunikál, kapcsolatai beszűkülnek. Agresszív megnyilvánulások nem jellemzik, inkább gátolttá válik a viselkedése, az indulatainak kifejezése nem működik. Az egyéni értékrend felborul, a korábbi normák értéktelenné válnak.
• Az indulatok, agresszivitás ebben az állapotban önmaga felé fordul, önmagát kezdi el az egyén hibáztatni: „utálom magam, semmit sem érek, nem tudok semmit jól csinálni”- leginkább ezek a jellemző gondolatok ilyenkor. Verbalizálni a szegényes kommunikáció miatt ilyenkor már nehezen sikerül ezeket, sokszor a potenciális áldozat ekkor már izolálódik, napjait egyedül tölti, a külvilággal való kommunikációs felület ez által is csökken.
• Öngyilkossági fantáziák jelennek meg, ezekben a fantáziákban az egyén gyakran látja kívülről saját magát holtan, elképzeli a hozzá közel álló emberek reakcióit, az öngyilkosság végrehajtásának módját, lefolyását. Ekkor a leendő áldozat már készül az öngyilkosságra, ekkor körvonalazódik a módszer.

 Egyéni szociális probléma

Összetett morális kérdés az, hogy meddig magánügy valakinek a saját élete feletti döntés.  Megkerülhetetlen az eutanázia jelensége, azaz ha az aktív eutanáziához bizonyos országokban valakinek joga van (hozzáteszem rendkívül kevés országban engedélyezett ez jelenleg), öngyilkos miért nem lehet valaki „szabadon”.  Fontos tudni, hogy ahol az aktív eutanázia valamilyen formája engedélyezett, ott is pszichiáterekből, jogászokból álló bizottság előtt több alkalommal kell meghozni és írásban rögzíteni a döntést, ehhez pedig nélkülözhetetlen, hogy az adott személy jogi értelemben cselekvőképes állapotban legyen: azaz képes legyen dönteni, cselekedete súlyát felmérni, következményeivel tisztában lenni. Ez az állapot az öngyilkosságot elkövető embereknél nem adott. Az öngyilkossági cselekedetet megelőző, fent leírt tudatszűkült térben a potenciális áldozat nem tudja józanul felmérni, mit is tesz valójában.  Ha a környezete rálátással bír erre, nem szerencsés a felelősséget a magánügy szóval elhárítani, az öngyilkosság nem lehet magánügy. Fontos ilyenkor professzionális segítséget nyújtó személy felkutatása, a veszélyeztetett személy ide irányítása.  

 Jobb félni, mint megijedni.

Vegyük sorra azokat a segítségnyújtó lehetőségeket, amik rendelkezésünkre állnak, amennyiben öngyilkossági veszélyt észlelünk:

• telefonos lelkisegély-szolgálatok
• háziorvos
• pszichiátriai szakrendelő
• krízisambulancia (Budapesten a Péterfy Sándor utcai Kórházban működik kifejezetten krízis profilú ambulancia)
• sürgősségi esetben mentők

Mindenki segítségét igénybe lehet venni, egy dolgot nem szabad, ha úgy érzékeljük, hogy az adott egyén veszélyben van: egyedül hagyni valakit, elbagatellizálni a dolgot, nem kérni segítséget.

Érdekes módon a pszichés problémák jelenlétekor kikerülhetetlen a szégyen érzete. Sokszor az, aki krízisbe kerül, titkolja ezt a környezet előtt, fél megosztani, nem akar „kellemetlenséget” okozni. Fél bevallani talán saját magának is, hogy gond van. Fontos üzenet az: merjünk segítséget kérni és merjünk segítséget adni! Ha ez megtörténik, sok értelmetlen halál elkerülhetővé válik.

dr. Angyalosi Anna 

www.empatika.net

https://www.facebook.com/empatikapszichologiaitanacsadas