„Hová szaladsz, értsd meg már,
A vihar elől miért futnál?”

Miért rohannánk el a vihar elől, ha van esernyőnk, esőkabátunk és különben is a vihar felfrissíti a levegőt… 

A mai elcsépelten használt „felgyorsuló világ” kifejezés érvényes a párkapcsolatokra is. Hajlamosak vagyunk a gyorsan és azonnal érzést a saját magánéletünkbe is beépíteni. Ha elromlik valami,kidobjuk, mert megszerelése adott esetben időt és energiát igényel, míg annak egy újjal való pótlása jóval egyszerűbb folyamat. Ha éhesek vagyunk, irány a gyorsétterem. Fogyni szeretnénk? Irány a leggyorsabb, leghatékonyabb és legkisebb munkát igénylő módszer. Valahogy a párkapcsolatainkkal is így vagyunk, probléma jelentkezik? Irány a következő…

Instant és egyben intim kapcsolatok azonban nincsenek. Ahogy a zsírégetés is nehézségekkel jár, és nem mindig mosolyra derítő , mint inkább fogszorító elfoglaltság ( viszont az eredmény garantált ) a párkapcsolati konfliktusok megoldása is munkás és sokszor fárasztó dolog. Két ember szükséges hozzá, illetve az ő kitartásuk, a döntésük, hogy együtt megoldják! Közhelyesen hangzik, mégis így van: minden kapcsolatban lesznek, vannak hullámok, mélyebbek-sekélyebbek, ( fontos hangsúlyozni, hogy ez teljesen természetes! )
A párkapcsolatnak igenis léteznek kikerülhetetlen szakaszai, lépései, amiket ha tartós és intim együttlétre vágyunk szükséges közösen megélni. A párkapcsolat szakaszokra bomlik, amit nem lehet élesen elhatárolni egymástól, de mivel a kapcsolat folyamatosan változik és él, a szakaszok megélése elkerülhetetlen. 

Nézzük most meg ezeket a szakaszokat. 

Az első a szimbiózis szakasza a párkapcsolatban. Ez a mindannyiunk által vágyott szakasz, a rózsaszín felhő szakasza. Ez az időszak a nagybetűs MI szakasza. A “nem tudok nélküled élni” érzések és a “minden percben hiányzik” mondatok jellemzik. Megszűnik a külvilág, a hasonlóságok erősödnek fel, a különbségek ( ha egyáltalán észrevesszük J ) csak még vonzóbbá teszik párunkat. Gyakoriak az ölelések, az odabújásuk, hatalmas az igény a testi kapcsolatra, beleértve a szexualitást is. Minden percben tudni akarunk a másikról, ha nem ír azonnal, már elszomorodunk.
Két elakadás lehet ebben a szakaszban: az egyik a szimbiózisban maradás, összeolvadás veszélye, a másik a sokak által már legalább egyszer megélt “se veled-se nélküled” viszony kialakulása, ami óriási energiát igényel mindkét fél részéről és hosszútávon felemészti a párt.
A következő szakasz a leválás vagy differenciálódás szakasza, ahol kezdenek kijönni a különbségek, megkezdődik a másik fél reális értékelése. Jó esetben a másik fél elfogadásával végződik, azonban sok párnál elakadás jelentkezik ebben a fázisban. Jellemző, hogy elfogadás helyett a pár megreked egymás megváltoztatásában és kitartóan harcolnak azért, hogy a másik fél a saját elképzelésünkre formálódjon. 
A gyakorlás szakaszába érve a párban felerősödik a kapcsolatból való kitekintés. A saját magunk megmutatása, megmérettetése a világban. Fontos lesz újra a külvilágtól kapott visszajelzés. Ebbe a szakaszba a tartósan együtt élő párok jutnak el. Igény támad a függetlenségre, csökken a megértés és a figyelem a partner iránt. „Újra Önmagam akarok lenni!” felkiáltás jellemzi. A legtöbb párkapcsolati probléma ezt a szakaszt jellemzi, sokan ebben az időszakban fordulnak szakemberhez. 
Az utolsó szakasz az újraközeledés, amit a meghittség és összetartozás jellemez.Már nem akarják egymást megváltoztatni, elfogadják társukat olyannak, amilyen. Nincsenek játszmák, biztonság és elfogadás a domináló a kapcsolatban. 

Minden szakaszban tapasztalható gyakori jelenség, hogy amint egy kisebb probléma adódik, megszakad a kapcsolat, majd jön egy következő, ahol aztán kísértetiesen ugyanaz történik. Érdemes elgondolkodnunk, mi az ami ismétlődik kapcsolatainkban, mik azok a konfliktusok, amik esetleg minden kapcsolatunkban jelen voltak? 

A kapcsolatunkat nem lenne szabad „eldobni”, mert lemerült benne az elem, vagy mert letörött a széle. Nehézségek, megoldásra váró helyzetek mindig akadnak. Mindkét fél akaratára és kitartására szükség van a szituációk megoldásában. Elmélyíteni és erősíteni a kapcsolatot csak úgy lehet, ha teszünk érte. 
Itt azonban fontosnak tartom megjegyezni, hogy nem minden kapcsolat menthető. Bizony néha vannak menthetetlen kapcsolatok, ahol bármennyire is szeretnénk, ha újra jelen lenne az életünkben a romantika, az intimitás az egyik vagy másik fél nem tud, vagy nem akar már változni. A párterápia célja a békés külön válás is lehet. 

A párkapcsolat dinamikája hasonlít a kisgyermek és anyja viszonyának fejlődésére; olyannyira, hogy egy jó kapcsolat gyógyító hatással lehet a gyermekkori lelki sérülésekre is. 

A jól működő kapcsolat ismérvei közt szerepelnek a következők
- megtartom a magam és a másik határait, amit tiszteletben tartok
- vállalom a kapcsolattal együtt járó sebezhetőséget és kockázatot
- az intim kapcsolatban együtt van jelen a személyesség, a szenvedély
- a testi kapcsolat a meghittséggel együtt fejlődik
- merünk önmagunk lenni a kapcsolatban, természetesen viselkedünk

Egy párkapcsolat – nem egy statikus állapot, folyamatosan fejlődik, ahogy (jó esetben) a benne lévők is fejlődnek. 
Ha elakadtunk, ha egyedül már nem megy és mégsem szeretnénk feladni, érdemes szakember segítségét kérni

Kurán Zsuzsa