Sok nő fejében él egy kép arról, milyen anya is szeretne majd lenni. Az, hogy ezen fantáziál és elképzelései vannak, már része az anyává válás folyamatának. Az anyává válás pillanata nem úgy történik, hogy kedd hajnalban, amikor megszületett és kezemben tartom a kisfiam,hirtelen anya lettem. Fizikálisan igen, de lelkileg, érzelmileg millió összetevője létezik az anyaságnak és az anyává válásnak. Fontos megjegyezni, hogy nincs egyetlen és tökéletes út, ahhoz, hogyan kell anyává válni. Sok nő aggódik, ha a terhesség első szakaszában még nem önti el őt az anyai érzés és nem csak a babára gondol éjjel-nappal, akkor ő rossz anya lesz. Minden nőnek picit más az útja a saját anyaságának megtalálásához, hiszen az addigi élettörténetük is jórészt eltérő.

Néhány kérdés/szempont, amit érdemes megválaszolnunk ahhoz, hogy jobban megértsük magunkat az anyaság témakörében:

• Saját anyánk mintái, amit tőle hozunk akár női, akár anyai szerepek
• Saját anyánkkal való viszony
• Van-e bennünk hiányérzet az életünkkel kapcsolatban?
• Mennyire szeretjük jelenlegi életünket?
• Milyen a párkapcsolatunk?
• Milyen a testünkkel a viszony?
• mennyire vagyunk képesek felelősséget vállalni?
• Terveztük a babát?
• Milyen élmény volt a terhesség megélése?
• Milyen saját magunkkal a viszonyunk?

Az anyaság mindenféle szempontból kitüntetett szerep egy nő életében és minden ember életében rendkívül meghatározó milyen az édesanyja. Azonban, az, ha valaki még 30 évesen is kérdéseket fogalmaz meg magának ezzel kapcsolatban és azt érzi, hogy várnia szükséges míg belevág az anyaságba nem jelenti azt, hogy rossz anya lesz.

Ha röviden kéne megfogalmazni mi is a fontos, ahhoz hogy elég jó anyák legyünk az az lenne, hogy legyünk őszinték magunkhoz és merjük felvállalni, ha valamitől félünk. Egyszóval (két szóval): legyünk önazonosak. Jó, ha képesek vagyunk megosztani párunkkal mit érzünk, mitől tartunk, hiszen ketten leszünk szülők, ketten vállalunk felelősséget is.

Nincs aranyszabály a terhesség alatt sem arra vonatkozóan mi a jó, mi a rossz, bizonyos keretek között sok dolog lehet megengedett. Természetesen, ha egy nő végig szorongja a várandósságát és nem vágyik az anyaságra azzal mindenképpen érdemes foglalkozni. Hiszen az se neki se a babának nem tesz jót.

Winnicott egy neves pszichoanalitikus szerint, eleve nem létezik jó anya, vagy tökéletes anya. Az Ő nevéhez fűződik az “elég jó anya” (“good enough mother”) kifejezés. Az elég-jó-anya nem egy tökéletes gondozó, hanem sokkal inkább olyan valaki, aki aktívan képes alkalmazkodni csecsemője szükségleteihez, majd ezt a csecsemő igényeinek megfelelően képes fokozatosan csökkenteni. Nincs két egyforma anyai gondoskodás, mert nincs két egyforma csecsemő.: Az az optimális, ha az anyai gondoskodás alkalmazkodik a gyermekhez.

Sári-Kurán Zsuzsa

kuranzsuzsa@empatika.net

www.empatika.net 

Az online tanácsadás kezdete a 70-es, 80-as évekre tehető, az Amerikai Egyesült Államokban akkoriban alakultak az első online önsegítő csoportok. Magyarországon különböző oldalakon a 90-es években jelentek meg különböző „pszichológus válaszol” rovatok, mára már elterjedt, hogy pszichológusok egyéni tanácsadást is vállalnak valamilyen online felületen. Milyen előnyei, hátrányai lehetnek? Mik a korlátai?

Életünk során sokszor történnek sorsfordító események. Van előtte az élet és van utána. Minden meg tud változni egy szempillantás alatt, a fontossági sorrendek átrendeződnek, megszűnik a biztonság, a világ folytonossága. Mit jelent a krízis valójában? Mit tehetünk, hogy vészelhetjük át életünk nehéz időszakait?

Mostani írásomban igyekszem körbejárni a pszichológus képzés állomásait szépen sorban... Mert ha a boltban időt szánunk arra, melyik tejet vesszük meg és csak hosszas tanulmányozás után választjuk ki álmaink autóját, akkor érdemes időt szánni arra is, kihez fordulunk kérdéseinkkel, nehézségeinkkel.

Ezen írásban kizárólag a szakmai képzésekről írok, hangsúlyozom, hogy a "jó" pszichológus ismérve emellett számtalan készséget és képességet ölel fel! 

Első körben azonban érdemes informálódnunk választott pszichológusunk szakmai képzettségéről, szakmai hátteréről, munkatapasztalatairól.

Akkor kezdjünk neki a - néha még nekünk, pszichológusoknak is - nehezen átlátható képzési rendszer boncolgatásának!

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy érettségi, ami után sikeres felvételivel az öt éves egyetemi pszichológus képzésen találjuk magunkat. Ez ma már már 3+2-es bontásban történik és a három év elvégzése egy viselkedéselemző képesítés megszerzésével jár. Az öt éves képzés végén leszünk okleveles pszichológusok. 

Eddig egészen érthető és egyszerű. Na de jönnek a bonyodalmak! :) 

Okleveles pszichológusi minősítéssel lehetőségünk van, hogy különböző szakképzésen vegyünk részt (felnőtt klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológus, klinikai és mentálhigiéniai gyermek és ifjúsági szakpszichológus, munka és szervezetpszichológus, pedagógiai szakpszichológus, tanácsadó szakpszichológus, sport szakpszichológus). Ezen tanulmányok elvégzése után szakpszichológussá válunk. 

A szakképzések elvégzése "melegen ajánlott", mert az adott szakképzés arra a problémakörre vonatkozó szakmai tudást adja meg, mást tud egy munka, egy pedagógiai és egy klinikai szakpszichológus, éppen úgy, ahogy nőgyógyászati problémával sem megyünk fogorvoshoz.

Emellett vannak a módszertani képzések (pár- és családterápia, hipnoterápia, autogén tréning, pszichodráma stb.), melyek ahhoz segítenek, hogy a szakképzésben megtanult elmélet segítségével felismert és körvonalazott problémát milyen szemléletben és konkrét technikával kezeljük. Hogy ki, milyen módszert tanul, az személyiség és szakmai elhivatottság kérdése, és az egyes technikák alkalmazása a klienstől is függ. Nem mindenki pszichodrámázik vagy relaxál szívesen, és nyilván a probléma jellege is meghatározza valamelyest az alkalmazott módszert. Ezen képzések bizonyos szakaszában már alkalmazhatjuk a tanult módszert egy nálunk tapasztaltabb kollegánk "háttértámogatásával".

Ez mind-mind több év, ráadásul meglehetősen költségesek is, viszont nélkülözhetetlenek a kompetenciák fejlesztéséhez. 
Előfordul, hogy képzések megléte nélkül is dolgoznak ezen módszerekkel, mondván "ezt könyvből is meg lehet tanulni ". Való igaz, a képzéseken is könyvből tanulunk, kiegészítve belső jegyzetekkel, viszont az órán elhangzottak, a gyakorlati órán átéltek nem szerepelnek a könyvekben. Több kis létszámú csoportos órán veszünk részt, ahol még hatékonyabban tudjuk elsajátítani a szakma csínját-bínját, amit a vizsgák során megkövetelnek tőlünk. Ezek a képzések azért is hasznosak, mert így aktív részesei vagyunk szakmai közösségeknek, benne vagyunk a "szakmai vérkeringés"-ben. Kapcsolatok, barátságok születnek: rengeteg információ elhangzik a résztvevő kollégák között, új ötletek kelnek életre, viták indulnak el és különben is "az egész több, mint a részek összessége".

Hogy nehezítsük a képet: a klinikai szakpszichológusi minősítés jogosultságot ad arra, hogy pszichoterapeuta képzésre járjunk. Magyarországon pszichoterapeuta kizárólag csak az a szakorvos vagy klinikai pszichológus lehet, aki sikeresen letette a pszichoterapeuta szakvizsgát.

Tehát minden pszichoterapeuta pszichológus (vagy orvos), de nem minden pszichológus pszichoterapeuta.

Ezen képzések elvégzése mondhatni kötelező, hiszen bizonyos minősítések megléte után leszünk jogosultak szakmánk önálló végzésére. 
A pszichológus képződése meglehetősen időigényes, mondani szokták, hogy "jó pap is holtig tanul"... valahogy így van ez a mi szakmánkkal is.

Érdemes tehát megnézni választottunk honlapján képzettségeit, bemutatkozását, szakmai tapasztalatait, hogy kellőképpen informálódjunk és dönteni tudjuk kit is választunk, hisz a friss tej és ropogós kenyér mellé, felkészült pszichológus dukál :)

Kurán Zsuzsa