Az empatika pszichológusainak írásai.

Empatika

Hogy leszünk (elég) jó anyák? 1.

2017. február 27. - empatika

Sok nő fejében él egy kép arról, milyen anya is szeretne majd lenni. Az, hogy ezen fantáziál és elképzelései vannak, már része az anyává válás folyamatának. Az anyává válás pillanata nem úgy történik, hogy kedd hajnalban, amikor megszületett és kezemben tartom a kisfiam,hirtelen anya lettem. Fizikálisan igen, de lelkileg, érzelmileg millió összetevője létezik az anyaságnak és az anyává válásnak. Fontos megjegyezni, hogy nincs egyetlen és tökéletes út, ahhoz, hogyan kell anyává válni. Sok nő aggódik, ha a terhesség első szakaszában még nem önti el őt az anyai érzés és nem csak a babára gondol éjjel-nappal, akkor ő rossz anya lesz. Minden nőnek picit más az útja a saját anyaságának megtalálásához, hiszen az addigi élettörténetük is jórészt eltérő.

Néhány kérdés/szempont, amit érdemes megválaszolnunk ahhoz, hogy jobban megértsük magunkat az anyaság témakörében:

  • Saját anyánk mintái, amit tőle hozunk akár női, akár anyai szerepek
  • Saját anyánkkal való viszony
  • Van-e bennünk hiányérzet az életünkkel kapcsolatban?
  • Mennyire szeretjük jelenlegi életünket?
  • Milyen a párkapcsolatunk?
  • Milyen a testünkkel a viszony?
  • mennyire vagyunk képesek felelősséget vállalni?
  • Terveztük a babát?
  • Milyen élmény volt a terhesség megélése?
  • Milyen saját magunkkal a viszonyunk?

Az anyaság mindenféle szempontból kitüntetett szerep egy nő életében és minden ember életében rendkívül meghatározó milyen az édesanyja. Azonban, az, ha valaki még 30 évesen is kérdéseket fogalmaz meg magának ezzel kapcsolatban és azt érzi, hogy várnia szükséges míg belevág az anyaságba nem jelenti azt, hogy rossz anya lesz.

Ha röviden kéne megfogalmazni mi is a fontos, ahhoz hogy elég jó anyák legyünk az az lenne, hogy legyünk őszinték magunkhoz és merjük felvállalni, ha valamitől félünk. Egyszóval (két szóval): legyünk önazonosak. Jó, ha képesek vagyunk megosztani párunkkal mit érzünk, mitől tartunk, hiszen ketten leszünk szülők, ketten vállalunk felelősséget is.

Nincs aranyszabály a terhesség alatt sem arra vonatkozóan mi a jó, mi a rossz, bizonyos keretek között sok dolog lehet megengedett. Természetesen, ha egy nő végig szorongja a várandósságát és nem vágyik az anyaságra azzal mindenképpen érdemes foglalkozni. Hiszen az se neki se a babának nem tesz jót.

Winnicott egy neves pszichoanalitikus szerint, eleve nem létezik jó anya, vagy tökéletes anya. Az Ő nevéhez fűződik az “elég jó anya” (“good enough mother”) kifejezés. Az elég-jó-anya nem egy tökéletes gondozó, hanem sokkal inkább olyan valaki, aki aktívan képes alkalmazkodni csecsemője szükségleteihez, majd ezt a csecsemő igényeinek megfelelően képes fokozatosan csökkenteni. Nincs két egyforma anyai gondoskodás, mert nincs két egyforma csecsemő.: Az az optimális, ha az anyai gondoskodás alkalmazkodik a gyermekhez.

Sári-Kurán Zsuzsa

kuranzsuzsa@empatika.net

www.empatika.net 

15203244_729486197201699_7336610181035900371_n.jpg




7+ 1 pont, amiről nem beszélünk az első trimeszterben

Kismamaként is szabad a megszokottól eltérőt is érezni

A baba várás 9 hónapja a legtöbb nő életében meghatározó, és emlékezetes időszak. Ahány terhesség annyiféle hozzáállás. Már az is nagyon különböző, hogy ki hogy várja a babát, várja-e egyáltalán. Nem mindegy, hogy évek óta készülődünk, aztán nehezen is jön össze, vagy nem tervezzük, és mégis ott van a két csík a teszten. Természetesen egyik sem a JÓ és EGYETLEN út. ( Vannak, akik tudatosan választják a gyermektelen létet, és jó ha ezt elfogadjuk, hogy mindenkinek szabad döntése van erről és számukra így teljes az élet.)

A csapból is az folyik, hogy a várandósság maga egy csoda, a nők ilyenkor

kivirulnak, sugároznak, és minden mást átszínez ez az állapot. És ezzel nem is vitatkoznék, hiszen a babavárás egy semmihez nem hasonlítható állapot, tele örömmel és izgalommal.

 

Azt tudjuk, hogy a terhességnek vannak kellemetlen oldalai is?



  1. A kezdeti nagy öröm, időnként átcsaphat aggódásba, félelembe: Milyen szülők leszünk? Milyen anya leszek? Lesz időm? Fontos, hogy merjük vállalni, hogy ilyen is van, ilyet is lehet érezni. Ettől még nem leszünk rossz szülők, csupán elfogadjuk a szülőség állandó ambivalenciáját, és azt, hogy két érzés képes megférni egymás mellett. Eszembe juthat az is, hogy sokkal kevesebb időm lesz, és ez rémisztő. De ettől még lehetek nagyon boldog, hogy kisbabám lesz.

 

  1. Megváltozik a párkapcsolatunk? Hogy fogjuk kibírni? Nagyon sok kismamától hallani az említett kérdést, teljesen jogosan. Óhatatlanul felmerülhet a legstabilabb kapcsolatban is a kérdés, sőt merüljön is fel! Beszéljenek róla! Egy kisbaba érkezése krízis, ami nem azt jelenti, hogy ebbe tuti bele fognak bukni, de azt mindenképp, hogy lényegében alakul át az addigi egyensúly. Bővebben a KRíZISRŐL ITT: http://empatika.blog.hu/2015/04/29/krizis_esely-veszely

 

  1. És ott vannak a fránya fizikai tünetek: A nők egy része szenved az émelygéstől, a hányingertől, a hányástól, és a savasodástól. Erről kevésbé olvasni, és ők sem beszélik nagyon meg/ki magukból, hiszen a terhesség kapcsán SEM szokás már arról beszélni, hogy a nagy öröm mellett bizony akadnak nehezen elviselhető tünetek is. Pedig fontos lenne, hogy a nők ezzel is tisztában legyenek! Nem mindenkinek maga a mennyország a terhesség korai szakasza, annak ellenére, hogy az öröm, hogy babájuk lesz határtalan.Képzeljék el, hogy reggel már arra ébrednek, hogy futni kell a wc-re, majd ez a nap folyamán háromszor, négyszer ismétlődik. Sokan bizonyos ételektől egyenesen megundorodnak, míg mások gyakorlatilag semmit nem tudnak megenni. A sok hányás, az állandó szédülés, és a nem evés legyengüléshez vezethet, ami szintén megnehezíti a napi teendők ellátását. Már ekkor nagyon fontos, hogy tudjunk kommunikálni a párunkkal, hiszen ketten vállaltuk a babát, a nehézségeket is ketten szükséges megoldani.

 

  1. És még mindig a fránya fizikai tünetek: csak épp az ellenkezője. Sok nő már az első három hónapban jelentős mennyiségű túlsúlytól szenved. Lehet rájuk mérgesnek lenni, lehet felháborodni, de aki volt már terhes tudja, hogy nem biztos, hogy ez a legkönnyebb időszak a kontroll gyakorlásához. Azzal egyetértek, hogy nagyon fontos, hogy minél több jó minőségű ételt egyen a kismama, hiszen neki is, és a babának is ez az érdeke. Azonban nem ítélhető el egy x kiló felesleggel küzdő kismama sem. Nagyon nehéz megküzdeniük a környezetből érkező elvárásokkal, miszerint a kismama fitt, sportos, energikus és kizárólag pozitív érzelmeket élhet meg.

 

  1. Érzelmi hullámvasút: sokaknál már a terhesség első trimeszterében megjelenik a gyakoribb hangulatingadozás. Sokszor indokolatlanul lesznek rossz, vagy éppen kicsattanóan jókedvűek. Ez így elolvasva nem is tűnhet olyan szörnyűnek, ám ha valaki azt éli meg, hogy nem ura önmagának az elég ijesztő is tud lenni. Ha olyan helyzetben kezd pityeregni, ahol nem éppen indokolt, az tud vicces lenni, azonban ilyenkor kontrollvesztést élhet meg a kismama.  

 

  1. Checklist: mi az, ami már nem lesz, mi az amitől muszáj elbúcsúzni. Sok nő, még ha be sem vallja, akarva-akaratlanul számot vet azzal, miben fog megváltozni az élete. ( a teljes listára úgyis akkor kell felkészülnie, amikor már megszületett a baba :) ) Félnek bevallani akár barátoknak is, hogy sajnálják a szabadságot, félnek a felelősségtől, mert sokan ezt már “ rossz anya leszel” kategóriába sorolják. Azt gondolom, hogy teljesen természetes, hogy leendő szülőként felmerülhet bennünk, hogy most egy ideig nem leszünk kettesben, és ez picit ijesztő. Olyan ez, mint amikor kerek évszámhoz érkezünk egy szülinap ünneplésénél. Kicsit számot vetünk azzal, mi történt eddig, és mi lesz még. A baba vállalás is egy nagy fordulópont az életben, teljesen rendben van, ha valaki elbúcsúzik bizonyos életformától, hogy a helyébe engedhessen valami újat. Ez nem jelenti azt, hogy akkor ő nem várja a picit, pont ellenkezőleg! Tudatosan készül rá, neki fontos, hogy végiggondolja eddig életét.

 

  1. Fáradékonyság : A legtöbb kismama bárhol-bármikor és bármeddig képes aludni, vagy csupán pihenni. Azonban a legtöbbjük aktív dolgozó nő is és ez a párosítás bizony gyakran elég nehéz. Nem ritka, hogy valaki az éjszakai bagoly üzemmódból hirtelen átcsap korán fekvőbe. Nem véletlen ez: a várandósság korai szakasza a magzat számára nagyon szenzitív időszak, a sok pihenés védi őt, hogy minél inkább biztonságban tudjon fejlődni. Természetesen ha minden rendben szabad mozogni ( már ha képes kikelni az ágyból :) ) ,de azzal is érdemes szembenézni, hogy ez az időszak a pihenés ideje. 

 

7+1.    Beindul a kéretlen tanácsok tömkelege: Mit egyen, mit igyon, hogy aludjon, mit hordjon… gyömbér? jégkocka? esetleg gyömbéres keksz? Az egészben az a legnehezebb, hogy a tanácsokat legtöbbször abszolút a jóindulat vezérli, emiatt mégcsak haragudni is nehéz az adott személyre. Ennek ellenére teljesen érthető, ha a kismamát egy idő után frusztrálják a tanácsok és a történetek, amiket kénytelen meghallgatni.

 

Mit tehet várandósként?

 

  • merjen beszélni nehézségeiről

  • pihenjen, amennyit csak megengedhet magának

  • mozogjon ( ha bír )

  • keressen hasonló helyzetben levő nőket, csoportokat, fórumokat

  • érezze meg a saját erejét, mennyi változást, szokatlan helyzetet tűr és kibír!

  • higgye el, hogy előbb utóbb el fog múlni

  • élvezze a sok-sok apró változást és azt, ahogy fejlődik a babája

  • fogadja el, hogy most más üzemmódban működik, ne várjon magától annyit, amennyit korábban

  • legyen megértő és elnéző saját magával

  • merjen kérni segítséget

  • tanuljon meg nevetni saját magán!

 

A cikkben leírtakkal semmiképp nem azt szeretném jelezni, hogy a várandóssággal csak a gond jár, egyáltalán nem! Sőt! A várandósság tényleg egy nagyon különleges állapot, millió apró változással és örömmel. Ám azt gondolom, hogy nagyon fontos, hogy merjünk beszélni a terhességgel kapcsolatban arról is, ami nem fér bele a “csuparózsaszín habos-babos” képbe, mert attól, hogy elhallgatjuk még ott van, és a sok feszültség bent reked, amiről pedig tudjuk, hogy nem jó.

 

Sári-Kurán Zsuzsa

kuranzsuzsa@empatika.net 

SKYPON IS JÁRHATOK PSZICHOLÓGUSHOZ?

Az online tanácsadás kezdete a 70-es, 80-as évekre tehető, az Amerikai Egyesült Államokban akkoriban alakultak az első online önsegítő csoportok. Magyarországon különböző oldalakon a 90-es években jelentek meg különböző „pszichológus válaszol” rovatok, mára már elterjedt, hogy pszichológusok egyéni tanácsadást is vállalnak valamilyen online felületen. Milyen előnyei, hátrányai lehetnek? Mik a korlátai?

Elsőként érdemes megkülönböztetni fajtáit, hiszen írásos formában, és élő beszélgetés formájában is módunkban áll segítséget, tanácsot kérni képzett pszichológusoktól. Írásos formája aszinkron, hiszen a felek időben eltolva reagálnak a leírtakra. Ennek a formának ez az előnye, és egyben hátránya is. Előnyös, hiszen már a megfogalmazással, saját problémánkra való rálátással is elindul egy belső munka. Mindkét félnek módja van rá, hogy visszaolvassa a leveleket, így tömören, összetetten tud visszajelzést adni, van idő egy-egy válasz megfogalmazására. Előnyös lehet serdülők, fiatal felnőttek számára, akik írásban könnyebben tudnak önmagukról kommunikálni. Hátránya is ebből fakad, hiszen nagyon kevés a személyes benyomás, könnyen lehet hibás következtetéseket lehet levonni, sztereotipizálni az olvasottakat.

Az online terápiák másik nagy csoportja az élő, (szinkron) beszélgetés, mellyel leginkább skype-tanácsadás/terápia néven lehet találkozni. (Hivatalosan: VOIP Voice Over Internet Protocol)

Jellemzően kiknek előnyös?

Leginkább azoknak, akik külföldön élnek, vagy akik lakókörnyezetében nincs szakképzett pszichológus. Bármilyen betegségben szenvedőnek, akik számára a helyváltoztatás nehézséget okoz, esetleg kivitelezhetetlen. Azok számára, akik félnek a stigmatizációtól pl. kisközösségben szülés utáni depresszió.

Mik lehetnek az előnyei?

Számos véleményt lehet megismerni viszonylag kevés energia befektetéssel, így kiváló információforrás lehet egy-egy levélváltás valamilyen segítő szakemberrel. Ez leginkább azok számára lehet hasznos, akik még bizonytalanok problémájukat illetően, - „Valóban pszichológusi segítségre van szükségem?”- esetleg még csak tapogatóznak kihez is forduljanak. Mindezt megtehetik az otthonukban, biztonságban.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy az anonimitás, a távolság sok ember számára nyújt könnyebbséget, hamarabb, könnyebben tudnak a valódi problémájukról beszélni, hiszen nem kell megküzdeniük a személyes találkozás feszültségével.

Mik lehetnek a hátrányai?

Rengeteg nem-verbális jel hiányzik egy online beszélgetésből, melyek nagyban befolyásolják a benyomásokat. –épp ezért ha van rá mód, érdemes személyesen is találkozniuk a feleknek, pl. ha valaki hazautazik pihenni külföldről- Ez kissé nehezítheti a közös munkát, hiszen könnyű csak azt az énképet látni, amit mutat magáról valaki. Pl.: „én már ezen túl vagyok”, de közben szorongva morzsolgatja ujjait.

Az anonimitás előnye a hátránya is egyben az online terápiának, hiszen pl. egy szorongó embernek kitűnő „gyakorló terep” lehet egy terápiás folyamatba való élő belépés. Biztonságos keretek között tanulhat meg egy sor szociális készséget, és kaphat visszajelzést önmagáról. Mindezeken túl fontos megemlíteni, hogy korlátai miatt semmilyen online terápia sem alkalmas súlyos pszichés zavarok kezelésére.

Közös keretek?

Mielőtt bármilyen online formában elkezdődik egy közös munka, érdemes a kereteket letisztázni, hiszen egy sor kérdés nem olyan egyértelmű, mint egy személyes találkozáskor. Ilyenek lehetnek például: a technikai feltételek, a zavartalan környezet biztosítása mindkét fél részéről (kifut-e a főzelék miközben a pszichológusommal beszélgetek J), otthon van-e az illető, akiről mondjuk szó esik egy beszélgetés során, mi történik akkor ha valakinek a problémája meghaladja az online forma kereteit...

Összességében talán elmondható, hogy számos előnye, és hátránya is van az online tanácsadási formának, ki-ki maga döntse el, mi áll hozzá közel, mi tudna neki igazi segítséget nyújtani.

 

A SZÜLŐKNEK IS JÁR SZABADIDŐ?

Több kliensemmel való közös munkában tapasztalom, hogy sokaknál komoly bűntudattal jár, pusztán csak a gondolata is annak, hogy picit magukkal foglalkozzanak. Ez az érzés, akkor csúcsosodik ki leginkább, amikor családdá válnak. Azt látom a nőknél ez gyakoribb probléma, de egyáltalán nem ritka, hogy férfi érkezik hasonló problémával.

Tegyük fel magunknak a következő kérdéseket: Mielőtt anya/apa lettem képes voltam magammal foglalkozni? Voltak saját programjaim? Tudtam nemet mondani, erre-arra, csak magamra figyelve? Ha igen,az jó hír, hiszen akkor van miből merítenem, van arról tapasztalatom, hogy lehet ilyet is. A kapcsolatunkban voltam csak magammal? Vagy jellemzően, ha tehettük nullátólhuszonnégyig együtt voltunk?

Fontos, hogy legyen olyan idő, amikor magammal vagyok, akár egyedül, akár a barátaimmal. Ha ez korábban is nehézséget okozott, akor KATT IDE: http://divany.hu/ego/2015/12/16/szeretnek_egy_kicsit_onzo_lenni._szabad/

MI AZ AZ ÉN IDŐ?

Amikor azt csinálom, ami jól esik, ami feltölt, amitől erőre kapok, amikor MAGAMMAL foglalkozom. Lehet ez zenehallgatás, valamilyen mozgás, vagy éppen egy lábszőrtelenítés. De fontos, hogy töltődjek benne, örömet okozzon számomra.

Ági 32 éves, egy ügyfélszolgálatről ment gyesre. Szereti a munkáját, a kollegáival jó viszonyban van. Amikor Ági várandós lett a hetedik hónapig dolgozott, aztán főállású anya lett. Nagyon vágyott az anyaságra és arra is, hogy otthon legyen a babával. Nehézségei adódtak a szülés után: lelkiismeretfurdalása volt, amiért néha-néha hiányzott a munkája, vagy szívesen találkozott volna egy barátnőjével. erről nem beszélt, hiszen úgy gondolta, ez szégyen, nem érezhet ilyet. Amikor egy nőből anya válik, szépen-lassan egy időre szinte kizárólag anya lesz, ami valóban csodálatos dolog, azonban ha beszélünk erről,ha nem ez egyben nagyon megterhelő is lehet.

HA TE JÓL VAGY, A BABA IS JÓL VAN

Fontos alapelv. Az, hogy mennyi minden múlik a szülői mintán és a szülők egymás közötti viszonyán ebből a cikkből kiderül: http://empatika.24.hu/2015/10/16/ha-egy-parkapcsolatban-problemak-vannak/

A baba érzelmileg és fizikailag is az anyából és az apából táplálkozik. A baba rezonál az anyára, biztos mindenki látott, vagy átélt már helyzetet, amikor egy anya sír a gyermeke is feszült lesz. Teljesen természetes, hogy az anyasággal együtt jár egy csomó bizonytalanság, és a felmerülő kérdések is kifogyhatatlanok. Az anyaságra/apaságra nem lehet felkészülni teljesen, nincs olyan, hogy “ anyaképző”. Vannak videók, meg idősebb nők/férfiak a környezetünkben, akiknek feltehetjük kérdéseinket, könyvek, amiből lehet tudatosabban készülni, de amikor megszületik a pici, sok minden felborul és hirtelen azt érzik a szülők semmit sem tudnak. Az is énidő, ha erről merek beszélni, és könnyítek magamon és oldódik bennem az ezzel járó feszülés.

HA JÓL ESIK, akkor

 

  • panaszkodj: az első hetek lehet, hogy nehezek:  Fáradtak vagytok, kimerültek, de menni fog és belejöttök!
  • magatokra figyelj: megoldódik a takarítás, enni is lesz mit, koncentrálj a babára, magadra és a párodra!
  • itt és most van az ideje, hogy engedd meg magadnak, hogy nem vagy tökéletes: most az a fő szempont, hogy belerázódjatok és te is elhidd, hogy képes vagy ellátni a babádat!
  • fejezd ki az igényeid a környezetednek: hogyan tudnak segíteni Neked? “ “ha holnapra tudnál ebédet hozni az szuper lenne, ha a héten meglátogatnál, az sokat jelentene nekem”
  • minden nap vedd észre az apró-pici változást, előrelépést: “ ma is elláttam, megnyugtattam a babám, a párommal is egyre inkább összehangolódunk az új felállásban"

  • erősítsd magad és a párod is abban, ami jól megy

  • higgy magatokban, szuper szülők vagytok!

  • ne hasonlítgasd magad másokhoz

Természetesen eleinte nem két hetes baba nélküli nyaralásra gondolok énidő gyanánt, hanem mini pillanatokra akár, amikor magammal vagyok. Ha lehetőséged van, ( pár percre ) dőlj le, kérd meg a párod, anyád, barátnőd, anyósod, szomszédod, hogy maradjon a picivel és menj el sétálni vagy csinálj bármit, ami jól esik.

A MAGADDAL TÖLTÖTT IDŐT A GYEREKED IS MEGHÁLÁLJA

Ha tudok picit magammal lenni, töltődni, más “szerepemmel” foglalkozni, akkor feltöltődve, jókedvvel, újult erővel fordulok a gyerekem felé. Az anyaság mellett maradunk nők, akár sportkedvelők, vagy olvasók, bloggerek, dolgozók….szépen lassan vissza lehet ezekhez is időnként látogatni. Ez neki is igen fontos szempont, hogy anya/apa jól tudjon ráhangolódni. Nem szégyen az, ha néha igényem van, más társaságra is és tartsuk észben, hogy mintát is mutatunk a gyerekünknek azzal, ha látja, hogy apa/anya mást is csinál, legtöbbször jókedvű, de ha van feszültség arról is tud beszélni.

 

 

 

 

pexels-photo-103127.jpg

Krízisből a remény felé - előadás Seregélyesen

Sok szeretettel várunk mindenkit a Seregélyesi Művelődési Házban június 6-án 18 órakkor! 

(Seregélyes Budapestről vonattal könnyen megközelíthető a Déli Pályaudvarból indulva. )

Előadás és beszélgetés a krízisről, annak lehetséges kimeneteleiről, megoldásairól.
Hogyan is tudunk megküzdeni velük életünk során? 

Dr. Angyalosi Anna pszichiáter

Kurán Zsuzsa pszichológus, család és párkapcsolati tanácsadó

Sebők Franciska tanácsadó szakpszichológus

Jegyár: 1000 Ft

Egy krízisből is kijöhetek jól?

Életünk során sokszor történnek sorsfordító események. Van előtte az élet és van utána. Minden meg tud változni egy szempillantás alatt, a fontossági sorrendek átrendeződnek, megszűnik a biztonság, a világ folytonossága. Mit jelent a krízis valójában? Mit tehetünk, hogy vészelhetjük át életünk nehéz időszakait?

A krízishelyzet egy olyan lélektanilag kritikus szituáció, amely az ember számára érzelmileg hangsúlyos, kiemelten fontos az adott időszakban. Nem elkerülhető, szembe kell nézni vele, minden figyelme és erőfeszítése a megoldásra irányul, de a szokásos megoldási stratégiákkal nem megoldható. A krízis görög eredetű kifejezés, jelentése: fordulat, válság. Manapság inkább ez utóbbit értjük alatta, általában negatív érzésekkel, eseményekkel kötjük össze, pedig a krízis kétarcú. Benne rejlik a fejlődés lehetősége is. Egy kritikus helyzet szétszedi darabokra az életünket, és saját magunkat is. Lecsupaszít. Ránézhetünk arra, mi is igazán fontos számunkra, mi a mi saját értékrendünk. Óriási ugrásokat tehetünk önismeretünkben. Pl. kórházba kerül a párom, rögtön nem érzem olyan fontosnak, hogy mit gondol rólam a rosszmájú munkatársnőm, vagy kevésbé érdekelnek a legfrissebb szarkalábak a szemem alatt. Ki is vagyok én? Mi az, ami igazán fontos számomra?

A krízis esély arra, hogy én-erőnk növekedjen. Egy sor addig ismeretlen helyzetet kell megoldani, jó esetben egy krízis lezárása után úgy érezhetjük, MINDENRE képesek vagyunk. És ez így is van, csak mindennapi életünkben bezárjuk magunkat szokásrendszerünk falai mögé. A krízis kizökkent.

Érdemes ránézni abból a szempontból is, hogy a helyzet vajon miért történt meg életünkben? Mit tanít? Pl. kiderül, hogy évek óta megcsal a férjem. Valóban nem tudtam, vagy csak nem akartam tudomást venni róla, hogy kapcsolatunk rég megromlott. Miért nem? Legközelebb mi az, amit másképp csinálnék? Félek az egyedül léttől?

Fontos, hogy beszéljünk róla. Ismerősök, barátok, egy pszichológus egy sor új nézőpontot adhat az adott helyzettel kapcsolatban.  Azzal, hogy újra és újra megfogalmazzuk, mi is jobban átlátjuk mi is zajlik bennünk, és egyben teret adunk annak, hogy a folyton kavargó gondolataink lecsituljanak.

Fogadjuk el a helyzetet. Azzal, hogy elméleteket gyártok arról, mit tehettem volna másképp, mi lett volna ha, nem változik meg a helyzet, csupán elnyújtjuk szenvedésünket. Persze ezt nem könnyű megtenni, de legyünk tudatosak, és halljuk meg mi zajlik a fejünkben. Dolgozzunk ki stratégiákat erre az esetre, meditáljunk, sportoljunk…

Merítsünk erőt életünk korábbi eseményeiből. Ezt meg ezt túléltem, megoldottam, vége lett, most is képes leszek arra, hogy a lehető legjobbat hozzam ki a helyzetből.

Ne féljünk a változástól!

 

Sebők Franciska

Tanácsadó szakpszichológus 10941446_887282771293762_2342229486513514271_n.jpg

HOGYAN NE LEGYÜNK ÖNGYILKOSOK?

 

A legtöbb ember számára nehezen megérthető az a tény, amikor valaki a saját kezével vet véget az életének. Messziről szemlélve ez nehezen elfogadható, ennek oka, háttere, erkölcsi megítélése régóta foglalkoztatja az emberiséget. Összességében nézve komplex, multikauzális jelenség az öngyilkosság, ahol a végkifejletet egy hosszas folyamat előzi meg, ez azonban a külső szemlélő számára sokszor hozzáférhetetlen, csak utólag rekonstruálható. Mégis mik azok a tényezők, amelyek felhívhatják a figyelmünket arra, hogy a környezetünkben valakivel,  vagy saját magunkkal baj van?  Ha pedig tudjuk, hogy probléma van, hol kell közbelépni, esetleg professzionális segítséget kérni?

 

 Szomorú vasárnap

Hazai tájakon körülnézve sajnos a pálinka és kolbásztermelés/fogyasztás mellett az öngyilkossági statisztikákban is előkelő helyen szerepelünk.  Az 1980-as években a 100.000 főre eső öngyilkossági halálozási arány 44,9 volt, amellyel világszerte a dobogó első helyét szereztük meg. A 2000-es évek első felére szerencsére ez kb. a felére csökkent (26,6), azonban világviszonylatban még ez a szám is magasnak mondható. A magas magyarországi öngyilkossági halálozás okai pontosan ismeretlenek, a szociokulturális tényezőkön kívül jelentős szerepe lehet annak is, hogy hazánk szintén világelső a hangulatzavarok, depresszió vonatkozásában. A társadalmi, gazdasági különbségek egyértelműen nem is hozhatók összefüggésbe az öngyilkossággal, hiszen több fejlett gazdaságú országban (Dánia, Finnország, Ausztria) magasabb az öngyilkossági arány, mint mondjuk Szlovákiában, vagy Bulgáriában.

 

 Egy férfi sosem sír

A nemi különbségeket hangsúlyozó mondatok sok családban elhangzanak, akár kisfiúként, kislányként hallhatjuk ezeket. Az igazi férfi erős, kemény, nem sír, elviszi a hátán a világot is. E sokat hallott kijelentések mentén meglepőnek tűnhet, hogy a befejezett (halállal végződő) öngyilkosságot elkövetők 65-75%-a férfi. Érdemes elgondolkodni azon, milyen okai lehetnek ennek. Azt is fontos megjegyezni azonban, hogy a férfiak nagyobb arányban választanak durvább, drasztikusabb módszereket a nőknél. Ilyen a fegyver, akasztás, magasból leugrás. A nők körében gyakoribb a gyógyszerbevétel, amely szerencsére az előbb említetteknél ritkábban vezet halálhoz.

A nemi különbségeken kívül az öngyilkosságok nagyobb része történik tavasszal, a nap első felében, nőknél a menstruáció előtti időszakban.

 

Van, aki beszél róla, és van, aki csinálja.

Ha valaki azzal „fenyegetőzik”, hogy öngyilkos lesz, vagy már legalább tíz alkalommal megpróbálta és „nem jött össze” neki, akkor az illető nem is gondolja komolyan. Sokan vélekednek így, nagyon tévesen. Fontos tudnunk, hogy a befejezett öngyilkosságot elkövetők 16-32%-a kísérelt már meg véget vetni önkezével az életének, a környezetében élőkkel pedig a szándékot a befejezett öngyilkosságot elkövetők 20-50%-a közli valamilyen, leggyakrabban indirekt kommunikációs formában. Ez sokszor nem egyértelmű, és csak utólag összerakható, hogy egy ember leadta a jelzést. Ez a jelzés lehet csak néhány mondat a halálról, halálvágy megfogalmazása, de egy levél is akár. Ezt a jelenséget nevezzük „cry for help”-nek.  

Nagy vonalakban már szót ejtettünk róla, de tekintsük át vázlatosan, mik azok a tényezők, amik ha fennállnak, hajlamosíthatnak öngyilkosság elkövetésére: ezen belül elsődleges, másodlagos és harmadlagos tényezőket lehet megkülönböztetni.

Elsődleges faktorok

  • Pszichológiai/pszichiátriai problémák: leggyakrabban az un. bipoláris zavarral küzdők (felpörgött un. mániás és depressziós időszakok váltják egymást) és az unipoláris/egyfázisú depressziós páciensek körében fordul elő öngyilkosság, de viszonylag gyakori az alkohol- és drogbetegek, illetve más  személyiségzavarral küzdő páciensek között is.
  • Krízisállapot: Egy személy olyan helyzetbe kerül, amelyet az adott pillanatban rendelkezésére álló eszközeivel, megküzdési módszereivel nem tud megoldani.
  • Korábbi öngyilkossági kísérlet
  • Öngyilkosság a családtagok között
  • Kommunikáció az öngyilkossági szándékról, halálvágyról

Másodlagos faktorok

  • Gyermekkori traumák (válás, halál)
  • Folyamatos egyedüllét, izolálódás
  • Súlyos testi betegség
  • Negatív életesemények
  • Munkanélküliség, anyagi gondok

Harmadlagos faktorok

  • Férfi nem
  • Serdülő kor
  • Évszak (tavasz) napszak (reggel), menstruáció előtti időszak

A környezet nyilvánvalóan az elsődleges és másodlagos rizikófaktorok felismerésében, a velük való megküzdésben tud lehetőségeihez mérten segíteni. Amennyiben a „cry for help” jelzést nem követi odafordulás, figyelem és segítség, a potenciális áldozat tovább sodródik egy súlyos, öngyilkosságot megelőző állapot felé, amelyet három fő komponens jellemez:

  • A gondolkodás, magatartás súlyos beszűkülése. Ilyenkor az adott személy érzelmileg kevesebb dolgot képes kifejezni a környezete felé, kevesebbet kommunikál, kapcsolatai beszűkülnek. Agresszív megnyilvánulások nem jellemzik, inkább gátolttá válik a viselkedése, az indulatainak kifejezése nem működik. Az egyéni értékrend felborul, a korábbi normák értéktelenné válnak.
  • Az indulatok, agresszivitás ebben az állapotban önmaga felé fordul, önmagát kezdi el az egyén hibáztatni: „utálom magam, semmit sem érek, nem tudok semmit jól csinálni”- leginkább ezek a jellemző gondolatok ilyenkor. Verbalizálni a szegényes kommunikáció miatt ilyenkor már nehezen sikerül ezeket, sokszor a potenciális áldozat ekkor már izolálódik, napjait egyedül tölti, a külvilággal való kommunikációs felület ez által is csökken.
  • Öngyilkossági fantáziák jelennek meg, ezekben a fantáziákban az egyén gyakran látja kívülről saját magát holtan, elképzeli a hozzá közel álló emberek reakcióit, az öngyilkosság végrehajtásának módját, lefolyását. Ekkor a leendő áldozat már készül az öngyilkosságra, ekkor körvonalazódik a módszer.

 

 Egyéni szociális probléma

Összetett morális kérdés az, hogy meddig magánügy valakinek a saját élete feletti döntés.  Megkerülhetetlen az eutanázia jelensége, azaz ha az aktív eutanáziához bizonyos országokban valakinek joga van (hozzáteszem rendkívül kevés országban engedélyezett ez jelenleg), öngyilkos miért nem lehet valaki „szabadon”.  Fontos tudni, hogy ahol az aktív eutanázia valamilyen formája engedélyezett, ott is pszichiáterekből, jogászokból álló bizottság előtt több alkalommal kell meghozni és írásban rögzíteni a döntést, ehhez pedig nélkülözhetetlen, hogy az adott személy jogi értelemben cselekvőképes állapotban legyen: azaz képes legyen dönteni, cselekedete súlyát felmérni, következményeivel tisztában lenni. Ez az állapot az öngyilkosságot elkövető embereknél nem adott. Az öngyilkossági cselekedetet megelőző, fent leírt tudatszűkült térben a potenciális áldozat nem tudja józanul felmérni, mit is tesz valójában.  Ha a környezete rálátással bír erre, nem szerencsés a felelősséget a magánügy szóval elhárítani, az öngyilkosság nem lehet magánügy. Fontos ilyenkor professzionális segítséget nyújtó személy felkutatása, a veszélyeztetett személy ide irányítása.  

 

 Jobb félni, mint megijedni.

Vegyük sorra azokat a segítségnyújtó lehetőségeket, amik rendelkezésünkre állnak, amennyiben öngyilkossági veszélyt észlelünk:

  • telefonos lelkisegély-szolgálatok
  • háziorvos
  • pszichiátriai szakrendelő
  • krízisambulancia (Budapesten a Péterfy Sándor utcai Kórházban működik kifejezetten krízis profilú ambulancia)
  • sürgősségi esetben mentők

Mindenki segítségét igénybe lehet venni, egy dolgot nem szabad, ha úgy érzékeljük, hogy az adott egyén veszélyben van: egyedül hagyni valakit, elbagatellizálni a dolgot, nem kérni segítséget.

Érdekes módon a pszichés problémák jelenlétekor kikerülhetetlen a szégyen érzete. Sokszor az, aki krízisbe kerül, titkolja ezt a környezet előtt, fél megosztani, nem akar „kellemetlenséget” okozni. Fél bevallani talán saját magának is, hogy gond van. Fontos üzenet az: merjünk segítséget kérni és merjünk segítséget adni! Ha ez megtörténik, sok értelmetlen halál elkerülhetővé válik.

dr. Angyalosi Anna 

www.empatika.net

https://www.facebook.com/empatikapszichologiaitanacsadas
s.jpg

„Hová szaladsz, értsd meg már, A vihar elől miért futnál?”

„Hová szaladsz, értsd meg már,
A vihar elől miért futnál?”

Miért rohannánk el a vihar elől, ha van esernyőnk, esőkabátunk és különben is a vihar felfrissíti a levegőt… 

A mai elcsépelten használt „felgyorsuló világ” kifejezés érvényes a párkapcsolatokra is. Hajlamosak vagyunk a gyorsan és azonnal érzést a saját magánéletünkbe is beépíteni. Ha elromlik valami,kidobjuk, mert megszerelése adott esetben időt és energiát igényel, míg annak egy újjal való pótlása jóval egyszerűbb folyamat. Ha éhesek vagyunk, irány a gyorsétterem. Fogyni szeretnénk? Irány a leggyorsabb, leghatékonyabb és legkisebb munkát igénylő módszer. Valahogy a párkapcsolatainkkal is így vagyunk, probléma jelentkezik? Irány a következő…

Instant és egyben intim kapcsolatok azonban nincsenek. Ahogy a zsírégetés is nehézségekkel jár, és nem mindig mosolyra derítő , mint inkább fogszorító elfoglaltság ( viszont az eredmény garantált ) a párkapcsolati konfliktusok megoldása is munkás és sokszor fárasztó dolog. Két ember szükséges hozzá, illetve az ő kitartásuk, a döntésük, hogy együtt megoldják! Közhelyesen hangzik, mégis így van: minden kapcsolatban lesznek, vannak hullámok, mélyebbek-sekélyebbek, ( fontos hangsúlyozni, hogy ez teljesen természetes! )
A párkapcsolatnak igenis léteznek kikerülhetetlen szakaszai, lépései, amiket ha tartós és intim együttlétre vágyunk szükséges közösen megélni. A párkapcsolat szakaszokra bomlik, amit nem lehet élesen elhatárolni egymástól, de mivel a kapcsolat folyamatosan változik és él, a szakaszok megélése elkerülhetetlen. 

Nézzük most meg ezeket a szakaszokat. 

Az első a szimbiózis szakasza a párkapcsolatban. Ez a mindannyiunk által vágyott szakasz, a rózsaszín felhő szakasza. Ez az időszak a nagybetűs MI szakasza. A “nem tudok nélküled élni” érzések és a “minden percben hiányzik” mondatok jellemzik. Megszűnik a külvilág, a hasonlóságok erősödnek fel, a különbségek ( ha egyáltalán észrevesszük J ) csak még vonzóbbá teszik párunkat. Gyakoriak az ölelések, az odabújásuk, hatalmas az igény a testi kapcsolatra, beleértve a szexualitást is. Minden percben tudni akarunk a másikról, ha nem ír azonnal, már elszomorodunk.
Két elakadás lehet ebben a szakaszban: az egyik a szimbiózisban maradás, összeolvadás veszélye, a másik a sokak által már legalább egyszer megélt “se veled-se nélküled” viszony kialakulása, ami óriási energiát igényel mindkét fél részéről és hosszútávon felemészti a párt.
A következő szakasz a leválás vagy differenciálódás szakasza, ahol kezdenek kijönni a különbségek, megkezdődik a másik fél reális értékelése. Jó esetben a másik fél elfogadásával végződik, azonban sok párnál elakadás jelentkezik ebben a fázisban. Jellemző, hogy elfogadás helyett a pár megreked egymás megváltoztatásában és kitartóan harcolnak azért, hogy a másik fél a saját elképzelésünkre formálódjon. 
A gyakorlás szakaszába érve a párban felerősödik a kapcsolatból való kitekintés. A saját magunk megmutatása, megmérettetése a világban. Fontos lesz újra a külvilágtól kapott visszajelzés. Ebbe a szakaszba a tartósan együtt élő párok jutnak el. Igény támad a függetlenségre, csökken a megértés és a figyelem a partner iránt. „Újra Önmagam akarok lenni!” felkiáltás jellemzi. A legtöbb párkapcsolati probléma ezt a szakaszt jellemzi, sokan ebben az időszakban fordulnak szakemberhez. 
Az utolsó szakasz az újraközeledés, amit a meghittség és összetartozás jellemez.Már nem akarják egymást megváltoztatni, elfogadják társukat olyannak, amilyen. Nincsenek játszmák, biztonság és elfogadás a domináló a kapcsolatban. 

Minden szakaszban tapasztalható gyakori jelenség, hogy amint egy kisebb probléma adódik, megszakad a kapcsolat, majd jön egy következő, ahol aztán kísértetiesen ugyanaz történik. Érdemes elgondolkodnunk, mi az ami ismétlődik kapcsolatainkban, mik azok a konfliktusok, amik esetleg minden kapcsolatunkban jelen voltak? 

A kapcsolatunkat nem lenne szabad „eldobni”, mert lemerült benne az elem, vagy mert letörött a széle. Nehézségek, megoldásra váró helyzetek mindig akadnak. Mindkét fél akaratára és kitartására szükség van a szituációk megoldásában. Elmélyíteni és erősíteni a kapcsolatot csak úgy lehet, ha teszünk érte. 
Itt azonban fontosnak tartom megjegyezni, hogy nem minden kapcsolat menthető. Bizony néha vannak menthetetlen kapcsolatok, ahol bármennyire is szeretnénk, ha újra jelen lenne az életünkben a romantika, az intimitás az egyik vagy másik fél nem tud, vagy nem akar már változni. A párterápia célja a békés külön válás is lehet. 

A párkapcsolat dinamikája hasonlít a kisgyermek és anyja viszonyának fejlődésére; olyannyira, hogy egy jó kapcsolat gyógyító hatással lehet a gyermekkori lelki sérülésekre is. 

A jól működő kapcsolat ismérvei közt szerepelnek a következők
- megtartom a magam és a másik határait, amit tiszteletben tartok
- vállalom a kapcsolattal együtt járó sebezhetőséget és kockázatot
- az intim kapcsolatban együtt van jelen a személyesség, a szenvedély
- a testi kapcsolat a meghittséggel együtt fejlődik
- merünk önmagunk lenni a kapcsolatban, természetesen viselkedünk

Egy párkapcsolat – nem egy statikus állapot, folyamatosan fejlődik, ahogy (jó esetben) a benne lévők is fejlődnek. 
Ha elakadtunk, ha egyedül már nem megy és mégsem szeretnénk feladni, érdemes szakember segítségét kérni

Kurán Zsuzsa

Bántalmazó partnerkapcsolat 1.

Ahány kapcsolat, annyiféle szokás és értékrend. Minden kapcsolatnak saját története van. Az, ami nálunk működik, nem biztos, hogy másnál is megfelelő.

Mégis van egy határ, amit ha partnerünk átlép, az már nem az egyenrangú kapcsolatra jellemző, hanem bántalmazásnak minősül.

Pontosan mi is az a bántalmazás?

A nők elleni erőszak az ENSZ meghatározása szerint:

"A nők elleni erőszak bármely olyan, a nőket nemük miatt érő erőszakos tett, mely testi, szexuális vagy lelki sérülést okoz vagy okozhat nőknek, beleértve az effajta tettekkel való fenyegetést, valamint a kényszerítést és a szabadságtól való önkényes megfosztást, történjen az a közéletben vagy a magánszférában.

Beleértendő, de nem korlátozandó a testi, szexuális és lelki erőszakra, melyet az áldozat a családon belül szenved el, ide értve a bántalmazást, a lánygyermekkel való szexuális visszaélést, [...] a házasságon belüli nemi erőszakot [...]"

Tehát, ha kiabálnak, megütnek, bezárnak, anyagilag kisemmiznek egy kapcsolaton belül, az is bántalmazás. Ugye hallottunk már hasonlóakat környezetünkben: - “ hogy jajj egy pofon belefér…megütött, de tudom, hogy szeret…..nálunk csak a párom nyúl a pénzhez, de hát ez a férfi dolga”

Jó, ha tudjuk, hogy egy pofon is bántalmazás és a szeretetnek egyáltalán nem a jele a fizikális vagy verbális agresszió.

Vegyük most végig milyen fajtái lehetnek a bántalmazásnak:

Szóbeli (verbális) erőszak

A nő lekicsinylése, sértegetése, gúnyolódás, nevetségessé tevés (például a nő külseje, vallása vagy faji hovatartozása miatt), bántalmazással, veréssel való fenyegetés, gyerekek elvételével, öngyilkossággal való fenyegetés.

“ csak ennyit keresel? “ “hogy nézel ki? “

“ már megint ezt a béna ruhát vetted fel? “

“ ha nem csinálod ezt vagy azt, kapsz egyet”

“ elviszem a gyereket, ha nem csinálod, amit mondok”

“ ha elhagysz, megölöm magam “


Lelki erőszak

Alapvető érzelmi igények és szükségletek megtagadása. Ide tartozik, ha valakit a barátaitól családjától vagy kedvenc hobbijától tilt el a párja. Gyakorlatilag módszeresen elzárja őt a külvilágtól, a kapcsolataitól. Postaláda kulcsának elvétele, email fiókok ellenőrzése.

“ ne menj el vele találkozni, inkább maradj velem”

“ már megint nézett az a férfi, biztos kihívóan vagy felöltözve “

Állandó féltékenykedés, a konfliktusokat és problémákat nemhogy nem akarja megoldani a partner, egyáltalán nem beszéli meg párjával, sőt kizárólag párját hibáztatja mindenért.

“ hisztizel már megint, ez is a te hibád”

“ kiprovokálod, hogy megüsselek”

Testi (fizikai) erőszak

Ide tartozik minden erőszakos fizikai kontaktus, ami a másik félnek fájdalmat okoz.

Lökdösés, pofozás, fojtogatás, haj húzása/kitépése, ököllel/eszközzel való ütés, rugdosás, harapás, rázás, égetés, fegyverrel (késsel, lőfegyverrel, nehéz tárgyakkal) való fenyegetés vagy bántás, alapvető testi igények és szükségletek megtagadása (éheztetés, szomjaztatás, alvásmegvonás, ürítkezés kontrollálása), bezárás, kizárás, megkötözés és mozgásszabadság korlátozása

Szexuális erőszak

Nem kívánt szexuális tevékenységre való kényszerítés, nemi erőszak, szexszel való fájdalomokozás vagy megalázás, tárggyal való nemi erőszak, intim testrészeik bántalmazása, másokkal való közösülés/prostitúció kényszerítése, reproduktív jogok korlátozása: fogamzásgátlás akadályozása vagy kényszerítése, terhességre vagy abortuszra kényszerítés

Gazdasági erőszak

Anyagi függésben tartás, munkáról való lebeszélés vagy eltiltás, nő fizetésének elvétele, mindennapi kiadások megkérdőjelezése és fillérre való elszámoltatása, közös néven levő céggel (Bt., Kft.) való sakkban tartás/zsarolás

“ ne menj dolgozni, maradj csak itthon, élj a gyerekeknek”

“ majd én kezelem a pénzügyeid, neked ezzel sem kell foglalkoznod”

Ha valakihez az eddigi felsorolt módokon viszonyul a társa, érdemes elgondolkodni, hogy a kapcsolat valóban kiegyensúlyozott-e, a saját igényeit képes-e érvényesíteni, van-e kölcsönös meghallgatása a másiknak.

Ellenpontként röviden tekintsük át, milyen is egy jól működő, erőszakmentes kapcsolat.

• A problémákat meg lehet beszélni, és a közös megbeszélés változást és eredményeket hoz.

• A kapcsolatban van mód az erőszakmentes kommunikáció használatára.

• Mindketten ugyanannyi energiát fektetünk a problémák megoldásába.

• Szabadon kifejezhetem az érzéseimet, igényeimet

• A sikereimre partnerem boldogan és támogatóan reagál, motivál a munkámban.

• Mindkettőnknek lehetősége van a változásra és a fejlődésre.

• A partnerem ösztönzi, hogy egyre több legyek és fejlődjek. Úgy érzem, az életem egyre teljesebb.

• Egyre erősebbnek érzem magam, biztonságban érzem magam a kapcsolatban

• A partnerem elenged, ha szakítani akarok, lehetőségem van nemet is mondani

Amennyiben a fentiek alapján felmerül bennünk, hogy a kapcsolatunk nem jól működő, vagy az erőszak jeleit fedezzük fel, érdemes felkeresni a NANE-t, illetve a PATENT Egyesületet.

Mindenkinek joga van egy partnerkapcsolatban a biztonsághoz és senki nem érdemli meg, hogy bántalmazzák.

Ha sajnálatos módon ez mégis bekövetkezett, érdemes szakember segítségét kérni, hiszen ki lehet egy bántalmazó kapcsolatból is lépni megfelelő segítséggel.

Kurán Zsuzsa

süti beállítások módosítása