Az empatika pszichológusainak írásai.

Egy krízisből is kijöhetek jól?

2015. április 29. - empatika

Életünk során sokszor történnek sorsfordító események. Van előtte az élet és van utána. Minden meg tud változni egy szempillantás alatt, a fontossági sorrendek átrendeződnek, megszűnik a biztonság, a világ folytonossága. Mit jelent a krízis valójában? Mit tehetünk, hogy vészelhetjük át életünk nehéz időszakait?

A krízishelyzet egy olyan lélektanilag kritikus szituáció, amely az ember számára érzelmileg hangsúlyos, kiemelten fontos az adott időszakban. Nem elkerülhető, szembe kell nézni vele, minden figyelme és erőfeszítése a megoldásra irányul, de a szokásos megoldási stratégiákkal nem megoldható. A krízis görög eredetű kifejezés, jelentése: fordulat, válság. Manapság inkább ez utóbbit értjük alatta, általában negatív érzésekkel, eseményekkel kötjük össze, pedig a krízis kétarcú. Benne rejlik a fejlődés lehetősége is. Egy kritikus helyzet szétszedi darabokra az életünket, és saját magunkat is. Lecsupaszít. Ránézhetünk arra, mi is igazán fontos számunkra, mi a mi saját értékrendünk. Óriási ugrásokat tehetünk önismeretünkben. Pl. kórházba kerül a párom, rögtön nem érzem olyan fontosnak, hogy mit gondol rólam a rosszmájú munkatársnőm, vagy kevésbé érdekelnek a legfrissebb szarkalábak a szemem alatt. Ki is vagyok én? Mi az, ami igazán fontos számomra?

A krízis esély arra, hogy én-erőnk növekedjen. Egy sor addig ismeretlen helyzetet kell megoldani, jó esetben egy krízis lezárása után úgy érezhetjük, MINDENRE képesek vagyunk. És ez így is van, csak mindennapi életünkben bezárjuk magunkat szokásrendszerünk falai mögé. A krízis kizökkent.

Érdemes ránézni abból a szempontból is, hogy a helyzet vajon miért történt meg életünkben? Mit tanít? Pl. kiderül, hogy évek óta megcsal a férjem. Valóban nem tudtam, vagy csak nem akartam tudomást venni róla, hogy kapcsolatunk rég megromlott. Miért nem? Legközelebb mi az, amit másképp csinálnék? Félek az egyedül léttől?

Fontos, hogy beszéljünk róla. Ismerősök, barátok, egy pszichológus egy sor új nézőpontot adhat az adott helyzettel kapcsolatban.  Azzal, hogy újra és újra megfogalmazzuk, mi is jobban átlátjuk mi is zajlik bennünk, és egyben teret adunk annak, hogy a folyton kavargó gondolataink lecsituljanak.

Fogadjuk el a helyzetet. Azzal, hogy elméleteket gyártok arról, mit tehettem volna másképp, mi lett volna ha, nem változik meg a helyzet, csupán elnyújtjuk szenvedésünket. Persze ezt nem könnyű megtenni, de legyünk tudatosak, és halljuk meg mi zajlik a fejünkben. Dolgozzunk ki stratégiákat erre az esetre, meditáljunk, sportoljunk…

Merítsünk erőt életünk korábbi eseményeiből. Ezt meg ezt túléltem, megoldottam, vége lett, most is képes leszek arra, hogy a lehető legjobbat hozzam ki a helyzetből.

Ne féljünk a változástól!

 

Sebők Franciska

Tanácsadó szakpszichológus 10941446_887282771293762_2342229486513514271_n.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://empatika.blog.hu/api/trackback/id/tr327408838

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.