Az empatika pszichológusainak írásai.

Empatika


A SZÜLŐKNEK IS JÁR SZABADIDŐ?

2016. december 03. - empatika

Több kliensemmel való közös munkában tapasztalom, hogy sokaknál komoly bűntudattal jár, pusztán csak a gondolata is annak, hogy picit magukkal foglalkozzanak. Ez az érzés, akkor csúcsosodik ki leginkább, amikor családdá válnak. Azt látom a nőknél ez gyakoribb probléma, de egyáltalán nem ritka, hogy férfi érkezik hasonló problémával.

Tegyük fel magunknak a következő kérdéseket: Mielőtt anya/apa lettem képes voltam magammal foglalkozni? Voltak saját programjaim? Tudtam nemet mondani, erre-arra, csak magamra figyelve? Ha igen,az jó hír, hiszen akkor van miből merítenem, van arról tapasztalatom, hogy lehet ilyet is. A kapcsolatunkban voltam csak magammal? Vagy jellemzően, ha tehettük nullátólhuszonnégyig együtt voltunk?

Fontos, hogy legyen olyan idő, amikor magammal vagyok, akár egyedül, akár a barátaimmal. Ha ez korábban is nehézséget okozott, akor KATT IDE: http://divany.hu/ego/2015/12/16/szeretnek_egy_kicsit_onzo_lenni._szabad/

MI AZ AZ ÉN IDŐ?

Amikor azt csinálom, ami jól esik, ami feltölt, amitől erőre kapok, amikor MAGAMMAL foglalkozom. Lehet ez zenehallgatás, valamilyen mozgás, vagy éppen egy lábszőrtelenítés. De fontos, hogy töltődjek benne, örömet okozzon számomra.

Ági 32 éves, egy ügyfélszolgálatről ment gyesre. Szereti a munkáját, a kollegáival jó viszonyban van. Amikor Ági várandós lett a hetedik hónapig dolgozott, aztán főállású anya lett. Nagyon vágyott az anyaságra és arra is, hogy otthon legyen a babával. Nehézségei adódtak a szülés után: lelkiismeretfurdalása volt, amiért néha-néha hiányzott a munkája, vagy szívesen találkozott volna egy barátnőjével. erről nem beszélt, hiszen úgy gondolta, ez szégyen, nem érezhet ilyet. Amikor egy nőből anya válik, szépen-lassan egy időre szinte kizárólag anya lesz, ami valóban csodálatos dolog, azonban ha beszélünk erről,ha nem ez egyben nagyon megterhelő is lehet.

HA TE JÓL VAGY, A BABA IS JÓL VAN

Fontos alapelv. Az, hogy mennyi minden múlik a szülői mintán és a szülők egymás közötti viszonyán ebből a cikkből kiderül: http://empatika.24.hu/2015/10/16/ha-egy-parkapcsolatban-problemak-vannak/

A baba érzelmileg és fizikailag is az anyából és az apából táplálkozik. A baba rezonál az anyára, biztos mindenki látott, vagy átélt már helyzetet, amikor egy anya sír a gyermeke is feszült lesz. Teljesen természetes, hogy az anyasággal együtt jár egy csomó bizonytalanság, és a felmerülő kérdések is kifogyhatatlanok. Az anyaságra/apaságra nem lehet felkészülni teljesen, nincs olyan, hogy “ anyaképző”. Vannak videók, meg idősebb nők/férfiak a környezetünkben, akiknek feltehetjük kérdéseinket, könyvek, amiből lehet tudatosabban készülni, de amikor megszületik a pici, sok minden felborul és hirtelen azt érzik a szülők semmit sem tudnak. Az is énidő, ha erről merek beszélni, és könnyítek magamon és oldódik bennem az ezzel járó feszülés.

HA JÓL ESIK, akkor

 

  • panaszkodj: az első hetek lehet, hogy nehezek:  Fáradtak vagytok, kimerültek, de menni fog és belejöttök!
  • magatokra figyelj: megoldódik a takarítás, enni is lesz mit, koncentrálj a babára, magadra és a párodra!
  • itt és most van az ideje, hogy engedd meg magadnak, hogy nem vagy tökéletes: most az a fő szempont, hogy belerázódjatok és te is elhidd, hogy képes vagy ellátni a babádat!
  • fejezd ki az igényeid a környezetednek: hogyan tudnak segíteni Neked? “ “ha holnapra tudnál ebédet hozni az szuper lenne, ha a héten meglátogatnál, az sokat jelentene nekem”
  • minden nap vedd észre az apró-pici változást, előrelépést: “ ma is elláttam, megnyugtattam a babám, a párommal is egyre inkább összehangolódunk az új felállásban"

  • erősítsd magad és a párod is abban, ami jól megy

  • higgy magatokban, szuper szülők vagytok!

  • ne hasonlítgasd magad másokhoz

Természetesen eleinte nem két hetes baba nélküli nyaralásra gondolok énidő gyanánt, hanem mini pillanatokra akár, amikor magammal vagyok. Ha lehetőséged van, ( pár percre ) dőlj le, kérd meg a párod, anyád, barátnőd, anyósod, szomszédod, hogy maradjon a picivel és menj el sétálni vagy csinálj bármit, ami jól esik.

A MAGADDAL TÖLTÖTT IDŐT A GYEREKED IS MEGHÁLÁLJA

Ha tudok picit magammal lenni, töltődni, más “szerepemmel” foglalkozni, akkor feltöltődve, jókedvvel, újult erővel fordulok a gyerekem felé. Az anyaság mellett maradunk nők, akár sportkedvelők, vagy olvasók, bloggerek, dolgozók….szépen lassan vissza lehet ezekhez is időnként látogatni. Ez neki is igen fontos szempont, hogy anya/apa jól tudjon ráhangolódni. Nem szégyen az, ha néha igényem van, más társaságra is és tartsuk észben, hogy mintát is mutatunk a gyerekünknek azzal, ha látja, hogy apa/anya mást is csinál, legtöbbször jókedvű, de ha van feszültség arról is tud beszélni.

 

 

 

 

pexels-photo-103127.jpg

„Hová szaladsz, értsd meg már, A vihar elől miért futnál?”

„Hová szaladsz, értsd meg már,
A vihar elől miért futnál?”

Miért rohannánk el a vihar elől, ha van esernyőnk, esőkabátunk és különben is a vihar felfrissíti a levegőt… 

A mai elcsépelten használt „felgyorsuló világ” kifejezés érvényes a párkapcsolatokra is. Hajlamosak vagyunk a gyorsan és azonnal érzést a saját magánéletünkbe is beépíteni. Ha elromlik valami,kidobjuk, mert megszerelése adott esetben időt és energiát igényel, míg annak egy újjal való pótlása jóval egyszerűbb folyamat. Ha éhesek vagyunk, irány a gyorsétterem. Fogyni szeretnénk? Irány a leggyorsabb, leghatékonyabb és legkisebb munkát igénylő módszer. Valahogy a párkapcsolatainkkal is így vagyunk, probléma jelentkezik? Irány a következő…

Instant és egyben intim kapcsolatok azonban nincsenek. Ahogy a zsírégetés is nehézségekkel jár, és nem mindig mosolyra derítő , mint inkább fogszorító elfoglaltság ( viszont az eredmény garantált ) a párkapcsolati konfliktusok megoldása is munkás és sokszor fárasztó dolog. Két ember szükséges hozzá, illetve az ő kitartásuk, a döntésük, hogy együtt megoldják! Közhelyesen hangzik, mégis így van: minden kapcsolatban lesznek, vannak hullámok, mélyebbek-sekélyebbek, ( fontos hangsúlyozni, hogy ez teljesen természetes! )
A párkapcsolatnak igenis léteznek kikerülhetetlen szakaszai, lépései, amiket ha tartós és intim együttlétre vágyunk szükséges közösen megélni. A párkapcsolat szakaszokra bomlik, amit nem lehet élesen elhatárolni egymástól, de mivel a kapcsolat folyamatosan változik és él, a szakaszok megélése elkerülhetetlen. 

Nézzük most meg ezeket a szakaszokat. 

Az első a szimbiózis szakasza a párkapcsolatban. Ez a mindannyiunk által vágyott szakasz, a rózsaszín felhő szakasza. Ez az időszak a nagybetűs MI szakasza. A “nem tudok nélküled élni” érzések és a “minden percben hiányzik” mondatok jellemzik. Megszűnik a külvilág, a hasonlóságok erősödnek fel, a különbségek ( ha egyáltalán észrevesszük J ) csak még vonzóbbá teszik párunkat. Gyakoriak az ölelések, az odabújásuk, hatalmas az igény a testi kapcsolatra, beleértve a szexualitást is. Minden percben tudni akarunk a másikról, ha nem ír azonnal, már elszomorodunk.
Két elakadás lehet ebben a szakaszban: az egyik a szimbiózisban maradás, összeolvadás veszélye, a másik a sokak által már legalább egyszer megélt “se veled-se nélküled” viszony kialakulása, ami óriási energiát igényel mindkét fél részéről és hosszútávon felemészti a párt.
A következő szakasz a leválás vagy differenciálódás szakasza, ahol kezdenek kijönni a különbségek, megkezdődik a másik fél reális értékelése. Jó esetben a másik fél elfogadásával végződik, azonban sok párnál elakadás jelentkezik ebben a fázisban. Jellemző, hogy elfogadás helyett a pár megreked egymás megváltoztatásában és kitartóan harcolnak azért, hogy a másik fél a saját elképzelésünkre formálódjon. 
A gyakorlás szakaszába érve a párban felerősödik a kapcsolatból való kitekintés. A saját magunk megmutatása, megmérettetése a világban. Fontos lesz újra a külvilágtól kapott visszajelzés. Ebbe a szakaszba a tartósan együtt élő párok jutnak el. Igény támad a függetlenségre, csökken a megértés és a figyelem a partner iránt. „Újra Önmagam akarok lenni!” felkiáltás jellemzi. A legtöbb párkapcsolati probléma ezt a szakaszt jellemzi, sokan ebben az időszakban fordulnak szakemberhez. 
Az utolsó szakasz az újraközeledés, amit a meghittség és összetartozás jellemez.Már nem akarják egymást megváltoztatni, elfogadják társukat olyannak, amilyen. Nincsenek játszmák, biztonság és elfogadás a domináló a kapcsolatban. 

Minden szakaszban tapasztalható gyakori jelenség, hogy amint egy kisebb probléma adódik, megszakad a kapcsolat, majd jön egy következő, ahol aztán kísértetiesen ugyanaz történik. Érdemes elgondolkodnunk, mi az ami ismétlődik kapcsolatainkban, mik azok a konfliktusok, amik esetleg minden kapcsolatunkban jelen voltak? 

A kapcsolatunkat nem lenne szabad „eldobni”, mert lemerült benne az elem, vagy mert letörött a széle. Nehézségek, megoldásra váró helyzetek mindig akadnak. Mindkét fél akaratára és kitartására szükség van a szituációk megoldásában. Elmélyíteni és erősíteni a kapcsolatot csak úgy lehet, ha teszünk érte. 
Itt azonban fontosnak tartom megjegyezni, hogy nem minden kapcsolat menthető. Bizony néha vannak menthetetlen kapcsolatok, ahol bármennyire is szeretnénk, ha újra jelen lenne az életünkben a romantika, az intimitás az egyik vagy másik fél nem tud, vagy nem akar már változni. A párterápia célja a békés külön válás is lehet. 

A párkapcsolat dinamikája hasonlít a kisgyermek és anyja viszonyának fejlődésére; olyannyira, hogy egy jó kapcsolat gyógyító hatással lehet a gyermekkori lelki sérülésekre is. 

A jól működő kapcsolat ismérvei közt szerepelnek a következők
- megtartom a magam és a másik határait, amit tiszteletben tartok
- vállalom a kapcsolattal együtt járó sebezhetőséget és kockázatot
- az intim kapcsolatban együtt van jelen a személyesség, a szenvedély
- a testi kapcsolat a meghittséggel együtt fejlődik
- merünk önmagunk lenni a kapcsolatban, természetesen viselkedünk

Egy párkapcsolat – nem egy statikus állapot, folyamatosan fejlődik, ahogy (jó esetben) a benne lévők is fejlődnek. 
Ha elakadtunk, ha egyedül már nem megy és mégsem szeretnénk feladni, érdemes szakember segítségét kérni

Kurán Zsuzsa

süti beállítások módosítása